Reggel fél6-kor kelés,
egy újabb stúdióban töltött nap. Ráadásul hétfő. Minden tag kávét szorongatott,
hogy ébren tudjanak maradni, persze Josh már elemében volt így a drága Duracell-nyuszi
már pattogott, mint bolha a kutyán.
- Elkezdhetnénk végre?
Mire elkezdjük, lemegy a Nap! – rikácsolt a menedzser.
- De hát még fel sem
jött! – nézett rá Bess unottan és lerakta a kávésbögréjét az asztalra.
- Pont azért! A lustaságotok miatt sírva fut
vissza a Föld másik részére! – vágott vissza a nagybátyánk.
- Ugye tudod, hogy nem
a Nap kering körülöttünk, hanem mi ő körülötte? Szóval az állításod helytelen.
A Föld forog visszafelé sírva. – vontam vállat miközben Josh egyre vörösödő
fejét bámultam.
- Most már elég
legyen!!! Örülnék neki, ha nem néznétek mindig idiótának, és azt tennétek, amit
én mondok! Vagyis úgy táncoltok, ahogy én fütyülök. – nézett ránk mintha
átvette volna az irányítást… Reménytelen egy alak.
- Hát bocs, de én nem
leszek a csicskásod, akit jobbra-balra ugráltathatsz, mint egy betanított
pudlit. – álltam fel és kisétáltam az előtérbe.
- Skyper! Cica, ne
csináld már! Minél előbb elkezdjük, annál előbb végzünk!- kiabált utánam Brian.
- Hát nekem elegem van
ebből! Akkor majd hétvégén ledolgozzátok! Na csá!- kapta fel a dzsekiét majd az
ajtót maga után bevágva elviharzott.
- Kis durci. – nézet
utána a húgom. – Na, mindegy. Engem aztán hétvégén várhat, ameddig csak akar.
Majd holnap talizunk. – dobott feléjük egy csókot és ő is elment.
Miután haza értem végre
én is, nagy hangzavarra lettem figyelmes. Josh ordibált Bessel. Vajon megint
mit csinált ez a lány?
- Már megint putrit
csinálsz a villánkból! Legalább akkor lennél normális, amikor vendégeink
vannak!- kelt ki magából a bácsikánk.
- Nem tök mindegy
neked? És amúgy is szerintem a vendégeinknek még tetszik is. – mosolygott kapzsin
a férfira majd elsétált mellette.
- Ebben van valami. –
vigyorgott Tom.
- Haver nyugodj meg! Ez
csak egy tini lázadása, minél jobban ellenzed, annál jobban fogja csinálni. –
mosolygott David.
- Kész őrültek háza van
itt! – morogta.
- Lazíts egy kicsit!
David is rég kinyírhatott volna már minket! Deee…. Nem tette! És látod? Kész
kezes bárányok lettünk! – nézett angyalian Bill.
- Hát azért túlozni nem
kell ezt a jóságot! – kortyolgatta a kávéját David.
- Ez most fájt!
Nagyon-nagyon fájt! – játszotta a sértődött 5 évest Bill.
- Megjöttem!- huppantam
le a kanapéra.
- Hát te meg hol a jó
életben voltál?! – rivallt rám Josh.
- Te mindenkibe
belekötsz? – akadtam ki és hátra mentem az udvarra.
- Nem értesz a nők
nyelvén. – csóválta a fejét a gitáros.
- Meglehet. – ismerte el
a nagybátyánk.
- Inkább biztos. –mondta
a dobos.
- Josh, ugye tudod,
hogy, nagyon szeretleeeek. – mondta mézes-mázosan a húgom.
- Mennyi kell? – vette elő
a pénztárcáját.
- 100 dolcsi. –
nyújtotta a kezét mosolyogva.
- Ácsi! Mire kell neked
ennyi? – nézett gyanúsan.
- Hát erre is meg arra
is. – vigyorgott hamiskásan.
- Felejtsd el. – rakta
el a pénztárcáját.
- Mond, David szeretsz?
– hízelgett Bess.
- Igen szeretlek. De
pénzt nem kapsz. – veregette meg a vállát.
- Gonosz vagy. –
nyafogott.
- Na, gyere, majd én
adok neked pénzt. – Tom nyújtotta a húgom felé a pénzt.
- Köszi, köszi!!-
ölelte meg. – Mivel hálálhatnám meg?- nézett a szemébe.
- Majd ezt elintézzük!-
kacsintott rá.
- Benne vagyok!-
csókolta arcon majd elment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése